Ki volt Less Nándor?

Első iskolája, a miskolci 34. sz. Általános Iskola, majd a Földes és Avasi Gimnázium adott helyt annak a fotókiállításnak, melyet Debrecenben, a KLTE-n állítottak ki először munkáiból. Olyan emlékeket láthattunk itt, mint első és mindvégig legkedvesebb könyve, Kipling A dzsungel könyve, és indiánregények. 1975-ben – 12 évesen! – összeállított állatkép albuma, amit 1976-ban követett az emlős katalógus, majd a macskák. Már itt észrevehető az a tudatosság, amit Szent-Györgyi Albert írt az igazi tudósokról: haladt az egészről a rész felé. Ezt tette középiskolai TDK dolgozataiban (Ritka növények és állatok a Bükkben, Biológiai megfigyelések a Bükkben. Tárnicsok a Bükkben), majd egyetemi szakdolgozatában és kandidátusi disszertációjában, amit a Bükkről írt. A Bükk az örök, a nagy szerelem. A munka és a szórakozás. Napi 10-12 órát dolgozott kinn a terepen. Kísérteties, hogy az Ugandába való elutazás előtti napon, december 26-án még kiment túrázni egyet a Bükkbe. Édesanyja így mondta: “Kiment elbúcsúzni.” Attól a Bükktől, melynek vegetációtérképezési munkálataihoz szakdolgozata alapján kapott megbízatást A mintegy 550 km2-nyi területből 1992 végéig 400 km2-t feltérképezett. A hiányzó rész elkészítésére nehéz lesz olyan ember” találni, aki olyan fanatikus, ragyogóan képzett botanikus, kiváló térképismerő és fantasztikus teherbírása van, mint amilyen neki volt. Élete főművét – az értékelő monográfiát – 1994-ben akarta megírni.

A rengeteg munka mellett sokat utazott.

1984: Törökország, Ararát
1985: Gyergyói-havasok, Capatina-hegység – ide 1993-ig kb. 30-szor visszatért
1986: Kína, Nagy magyar siker, hogy ő írta le a “Lonely Planet Guidebooks” részére a Jülong-hegység látnivalóit.
1987: Kína, Tibeti-fennsík
1988: Törökország, Toros és Pontuszi-hegység
1989: Kína, Bogda Shan, Takla-Makán sivatag, Görögország, Pindosz-hegység
1990: Délkelet-Ázsia, Vietnam, Thaiföld, Malajzia, Szumátra, Laosz
1991: India, Himalája
1992: Törökország, egyetemistákkal a Kackar Dagi megmászása
1992: december Uganda, 1993. január 6-án az 5109 m-es Margherita-csúcs megmászásával ünnepelte 30. születésnapját. Január 30-án érkezett haza.

Malária-fertőzését influenzának diagnosztizálták. Február 11-én meghalt.

Az Oszla-őrháznál emlékkő áll, kislevelű hársfát ültettek emlékére a minden évben, a Föld napját követő hétvégeken elmennek oda azok, akik Nándira emlékeznek.

Évről-évre, amikor tájfutó versenyt is rendeznek, arra a Less Nándorra is emlékeznek, aki a DVTK aranyjelvényes tájfutója volt. 1979-ben ifiben OCSB-n 5., serdülőben az OVB-n 1 lett. 1980-ban az éjszakai OB 3. helyezettje. 1981-ben az ifi váltó OB 2 helyet elért csapat tagja volt.

Olyan ember volt, aki vallhatta, mint Szent-Györgyi Albert “… fénnyel, meleggel. Jóakarattal és örömmel töltöm el a világot.”

Kaló Annamária

MTFSZ archívum

Első iskolája, a miskolci 34. sz. Általános Iskola, majd a Földes és Avasi Gimnázium adott helyt annak a fotókiállításnak, melyet Debrecenben, a KLTE-n állítottak ki először munkáiból. Olyan emlékeket láthattunk itt, mint első és mindvégig legkedvesebb könyve, Kipling A dzsungel könyve, és indiánregények. 1975-ben – 12 évesen! – összeállított állatkép albuma, amit 1976-ban követett az emlős katalógus, majd a macskák. Már itt észrevehető az a tudatosság, amit Szent-Györgyi Albert írt az igazi tudósokról: haladt az egészről a rész felé. Ezt tette középiskolai TDK dolgozataiban (Ritka növények és állatok a Bükkben, Biológiai megfigyelések a Bükkben. Tárnicsok a Bükkben), majd egyetemi szakdolgozatában és kandidátusi disszertációjában, amit a Bükkről írt. A Bükk az örök, a nagy szerelem. A munka és a szórakozás. Napi 10-12 órát dolgozott kinn a terepen. Kísérteties, hogy az Ugandába való elutazás előtti napon, december 26-án még kiment túrázni egyet a Bükkbe. Édesanyja így mondta: “Kiment elbúcsúzni.” Attól a Bükktől, melynek vegetációtérképezési munkálataihoz szakdolgozata alapján kapott megbízatást A mintegy 550 km2-nyi területből 1992 végéig 400 km2-t feltérképezett. A hiányzó rész elkészítésére nehéz lesz olyan ember” találni, aki olyan fanatikus, ragyogóan képzett botanikus, kiváló térképismerő és fantasztikus teherbírása van, mint amilyen neki volt. Élete főművét – az értékelő monográfiát – 1994-ben akarta megírni.

A rengeteg munka mellett sokat utazott.

1984: Törökország, Ararát
1985: Gyergyói-havasok, Capatina-hegység – ide 1993-ig kb. 30-szor visszatért
1986: Kína, Nagy magyar siker, hogy ő írta le a “Lonely Planet Guidebooks” részére a Jülong-hegység látnivalóit.
1987: Kína, Tibeti-fennsík
1988: Törökország, Toros és Pontuszi-hegység
1989: Kína, Bogda Shan, Takla-Makán sivatag, Görögország, Pindosz-hegység
1990: Délkelet-Ázsia, Vietnam, Thaiföld, Malajzia, Szumátra, Laosz
1991: India, Himalája
1992: Törökország, egyetemistákkal a Kackar Dagi megmászása
1992: december Uganda, 1993. január 6-án az 5109 m-es Margherita-csúcs megmászásával ünnepelte 30. születésnapját. Január 30-án érkezett haza.

Malária-fertőzését influenzának diagnosztizálták. Február 11-én meghalt.

Az Oszla-őrháznál emlékkő áll, kislevelű hársfát ültettek emlékére a minden évben, a Föld napját követő hétvégeken elmennek oda azok, akik Nándira emlékeznek.

Évről-évre, amikor tájfutó versenyt is rendeznek, arra a Less Nándorra is emlékeznek, aki a DVTK aranyjelvényes tájfutója volt. 1979-ben ifiben OCSB-n 5., serdülőben az OVB-n 1 lett. 1980-ban az éjszakai OB 3. helyezettje. 1981-ben az ifi váltó OB 2 helyet elért csapat tagja volt.

Olyan ember volt, aki vallhatta, mint Szent-Györgyi Albert “… fénnyel, meleggel. Jóakarattal és örömmel töltöm el a világot.”

Kaló Annamária

MTFSZ archívum

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*